---

¹ URam, bosszúállás Istene! Bosszúállás Istene, jelenj meg!
² Kelj föl, te, földnek bírája, fizess meg a kevélyeknek tetteik szerint!
³ Meddig fognak még a hitetlenek, URam, meddig fognak még a hitetlenek örvendezni?
⁴ Háborognak, keményen beszélnek, kérkedik minden gonosztevő.
⁵ Népedet tiporják, URam, örökségedet nyomorgatják.
⁶ Megölik az özvegyet és a jövevényt, az árvákat is fojtogatják.
⁷ Azt mondják: Nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene!
⁸ Eszméljetek föl, ti bolondok a nép között! És ti balgák, mikor tértek észre?
⁹ Aki a fület plántálta, az ne hallana? És aki a szemet formálta, az ne látna?
¹⁰ Aki a népeket megfeddi, az ne büntetne? Ő az, aki az embert ismeretre tanítja.
¹¹ Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.
¹² Boldog ember az, akit megfeddesz, URam, és megtanítasz törvényedre,
¹³ hogy nyugalmat adj neki a veszedelem napján, mialatt a gonosznak megássák a sírját.
¹⁴ Bizony nem veti el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét!
¹⁵ Mert igazságra fordul az ítélet, és követi azt minden igaz szívű.
¹⁶ Ki kel föl az én oldalamon a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevők ellen?
¹⁷ Ha az ÚR nem lett volna segítségemre, már-már ott lakozna lelkem a csöndességben.
¹⁸ Mikor azt mondtam, hogy lábam kicsúszik alólam, kegyelmed, URam, megtámasztott engem.
¹⁹ Mikor megsokasodik bennem az aggódás, vigasztalásod megvidámítja lelkemet.
²⁰ Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének, amely nyomorúságot szerez a törvény látszata alatt?
²¹ Egybegyűlnek az igaz lelke ellen, és kárhoztatják az ártatlan vérét.
²² De kőváram lett az ÚR, és Istenem az én oltalmam kősziklája.
²³ Visszafordítja rájuk álnokságukat, és saját gonoszságukkal veszíti el őket. Elveszíti őket az ÚR, a mi Istenünk.