1
[Dávidé.] URam, hozzád emelem lelkemet!
2
Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg, ne örüljenek rajtam ellenségeim.
3
Senki se szégyenüljön meg, aki benned bízik. Azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled.
4
Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!
5
Vezess igazságodban, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem. Mindennap benned reménykedem.
6
Emlékezzél meg, URam, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
7
Ifjúságom vétkeiről és bűneimről ne emlékezz meg! Kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, URam!
8
Jó és igaz az ÚR, azért útba igazítja a vétkezőket.
9
Igazságban vezeti az alázatosakat, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.
10
Az ÚRnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intéseit.
11
A te nevedért, URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van.
12
Ki az, aki féli az URat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon.
13
Annak lelke megmarad a jóban, és utódai öröklik a földet.
14
Az ÚR titka azoknál van, akik őt félik; és szövetségével oktatja őket.
15
Szemem mindig az ÚRra néz, mert ő húzza ki lábamat a csapdából.
16
Tekints rám, és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok!
17
Szívem szorongásai megsokasodtak, nyomorúságaimból szabadíts meg engem!
18
Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet, bocsásd meg minden bűnömet!
19
Lásd meg ellenségeimet, hogy megsokasodtak; gyilkos gyűlölettel gyűlölnek engem.
20
Őrizd meg lelkemet, és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy hozzád menekültem.
21
Ártatlanság és becsület védelmezzen engem, mert benned reménykedem.
22
Mentsd ki, Istenem, Izráelt minden bajából!