1 Miután sokszor és sokféleképpen szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által,
2 ez utolsó időkben Fia által szólt hozzánk, akit mindennek az örökösévé tett, aki által a világot is teremtette,
3 aki dicsőségének visszatükröződése és valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget; aki miután bűneinktől minket megtisztított, a Felség jobbjára ült a magasságban.
4 Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel náluk különb nevet örökölt.
5 Mert kinek mondta valaha az angyalok közül: „Én Fiam vagy te, ma szültelek téged”, és ismét: „Atyja leszek, és ő Fiammá lesz”?
6 Amikor pedig behozza elsőszülöttjét a világba, így szól: És imádja őt Isten minden angyala.
7 És az angyalokról ezt mondja: Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává.
8 A Fiúról pedig így szól: A te trónod, ó, Isten, mindörökké megáll, és királyságod pálcája az igazság pálcája.
9 Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot, ezért kent fel téged Isten, a te Istened az öröm olajával társaid fölé.
10 És: Uram, te kezdetben megvetetted a föld alapját, és a te kezed alkotásai az egek.
11 Azok elvesznek, de te megmaradsz, és azok mind megavulnak, mint a ruha,
12 palástként összegöngyölíted őket, és mint a ruha elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy, és a te esztendeid nem fogynak el.
13 Melyik angyalnak mondta valaha: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem”?
14 Nemde szolgáló lelkek azok valamennyien, akiket szolgálatra küldtek el azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?