1 Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomása, amelyet Júda és Jeruzsálem felől látott, Uzzijjának, Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak napjaiban.
2 Halljátok meg, egek, és vedd füledbe, föld, mert az ÚR szól: Fiakat neveltem és méltóságra emeltem, de elpártoltak tőlem.
3 Az ökör ismeri gazdáját és a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, az én népem nem ért engem!
4 Ó, gonosz nemzet, hamissággal megterhelt nép, gonosz utódok, elvetemült fiak! Elhagyták az URat, megvetették Izráel Szentjét, és elfordultak tőle.
5 Miért ostorozzalak tovább, miért folytatjátok a lázadást? Minden fej beteg, és minden szív erőtlen.
6 Tetőtől talpig nincs e testben ép hely, csupa seb és dagadás és nyílt kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.
7 Országotok pusztaság, városaitokat tűz perzselte, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik föl, és oly pusztaság az, mint ahol idegenek dúltak.
8 Olyan maradt Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kalyiba az uborkaföldön vagy mint egy ostromlott város.
9 Ha a Seregek URa nem hagyott volna nekünk egy kis maradékot, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához hasonlítanánk.
10 Halljátok az ÚR beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füledbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11 Mire való nekem véresáldozataitok sokasága? – ezt mondja az ÚR. Megelégeltem a kosok egészen elégő áldozatait és a hizlalt marhák kövérjét. A bikák, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm.
12 Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja tőletek, hogy udvaraimat tapossátok?
13 Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, az illatáldozat utálatos előttem. Újhold, szombat és ünnepre hívás? Bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14 Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlöli a lelkem, terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15 Ha kitárjátok kezeteket, elrejtem szememet előletek. Sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, akkor sem hallgatom meg: kezetek vérrel van áztatva.
16 Mossátok meg, tisztítsátok meg magatokat, távoztassátok el szemem elől gonosz cselekedeteiteket, szűnjetek meg gonoszt cselekedni.
17 Tanuljatok meg jót tenni, törekedjetek az igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, szolgáltassatok igazságot az árvának, és hozzatok ítéletet az özvegy ügyében!
18 Gyertek hát, törvénykezzünk, azt mondja az ÚR! Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, ha vérvörösek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19 Ha engedelmesen hallgattok rám, élhettek e föld javaival.
20 De ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg, mert az ÚR szája szólt!
21 Milyen paráznává lett a hű város! Tele volt jogossággal, igazság lakott benne, most pedig gyilkosok!
22 Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel kevert.
23 Fejedelmeid megátalkodottak, tolvajok társai. Mindegyikük szereti az ajándékot, és a megvesztegetést hajhássza, az árvának nem szolgáltatnak igazságot, és az özvegy ügye nem kerül eléjük.
24 Ezért azt mondja az Úr, a Seregek URa, Izráel erős Istene: Jaj, mert kitöltöm haragomat elleségeimre, és bosszút állok ellenfeleimen!
25 Ellened fordítom kezemet, és kiolvasztom salakodat, mint a lúg, eltávolítom minden söpredékedet.
26 Olyan bírákat adok neked, mint régen, és olyan tanácsosokat, mint kezdetben. Akkor majd igaz városnak, hű városnak neveznek téged.
27 Sion jogosság által váltatik meg, és azok, akik megtérnek benne, igazság által.
28 De elvesznek a bűnösök a gonoszokkal együtt, és elpusztulnak, akik elhagyják az URat.
29 Mert szégyen ér benneteket a cserfák miatt, amelyekben gyönyörködtetek, és pirulni fogtok a kertek miatt, amelyeket választottatok.
30 Hasonlók lesztek a fonnyadó levelű cserfához és a víz nélkül való kerthez.
31 Az erős olyan lesz, mint a kóc, és munkája, mint a szikra: mindketten égni fognak, és nem lesz, aki eloltsa őket.