1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, mindazokkal a szentekkel együtt, akik egész Akhájában vannak:
2 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene,
4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.
5 Mert amint bőséggel kijutott nekünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által.
6 Ha szorongatnak minket, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha pedig vigasztalást nyerünk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, amely erőt ad ugyanazon szenvedések elviselésére, amelyeket mi is elszenvedünk.
7 A mi reménységünk erős felőletek, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésben, úgy a vigasztalásban is.
8 Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok a mi nyomorúságunkról, amely Ázsiában esett rajtunk, hogy rendkívül nagy, erőnk feletti terheket hordoztunk, úgy, hogy életünk felől is kétségben voltunk.
9 Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat,
10 aki ilyen nagy, halálos veszedelemből megszabadított és meg is fog szabadítani minket. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,
11 mivel ti is segítségül vagytok az értünk mondott imádságotokkal, hogy sokan adjanak hálát értünk a sokak imájára nekünk adatott kegyelemért.
12 Mert ez a mi dicsekvésünk, lelkiismeretünk tanúságtétele, hogy az Istentől jövő őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek.
13 Mert mást nem írunk nektek, mint amit olvastok és megértetek, és remélem, hogy mindvégig meg is fogtok érteni,
14 ahogyan azt részben meg is értettétek, hogy mi a ti dicsekvésetek vagyunk, amint ti is nekünk az Úr Jézus napján.
15 Ebben bízva akartam már előbb is hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek kegyelemben,
16 és tőletek átmenni Macedóniába és Macedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti indítsatok útnak Júdeába.
17 Talán könnyelmű voltam, amikor ez volt a szándékom? Vagy amit akarok, test szerint akarom-e, úgy, hogy nálam az „igen, igen” lehet „nem, nem” is?
18 De Isten a tanúm, hogy a mi beszédünk nálatok nem volt egyszerre igen és nem.
19 Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, akit én, Szilvánusz és Timóteus közöttetek hirdettünk, nem volt „igen” is és „nem” is, hanem az „igen” vált valóra őbenne.
20 Mert Isten valamennyi ígérete őbenne lett igenné, és őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk.
21 Isten az, aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken.
22 Ő pecsételt el minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.
23 Én pedig Istent hívom tanúként magam mellé, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korinthusba.
24 Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mert szilárdan álltok a hitben.