1 Círus perzsa király első esztendejében, hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindította az ÚR Círus perzsa király lelkét, és ő kihirdettette egész birodalmában élőszóval és írásban is a következőket:
2 Így szól Círus, a perzsa király: Az ÚR, a menny Istene nekem adta e föld minden országát, és megparancsolta nekem, hogy házat építsek neki Jeruzsálemben, amely Júdában van.
3 Aki közületek az ő népe közül való, legyen vele Istene, és menjen föl Jeruzsálembe, amely Júdában van, és építse az ÚRnak, Izráel Istenének házát. Ő az Isten, aki Jeruzsálemben lakik.
4 Mindenkinek, aki még megmaradt, mindenütt, ahol csak jövevényként laknak, nyújtsanak segítséget annak a helységnek férfiai ezüsttel, arannyal, javaikkal és jószággal azonfelül, amit önkéntesen adnak Isten házára, amely Jeruzsálemben van.
5 Elindultak azért Júda és Benjámin családfői, a papok, a léviták és mindenki, akinek Isten fölindította a lelkét, hogy elmenjenek az ÚR házának építésére, amely Jeruzsálemben van.
6 És minden szomszédjuk segítette őket ezüstedényekkel, arannyal, javakkal, jószággal, kincsekkel azonkívül, amit önkéntesen adtak.
7 Círus király pedig előhozatta az ÚR házának edényeit, amelyeket Nebukadneccar hozatott el Jeruzsálemből és istenei házában helyezett el.
8 Előhozatta ezeket Círus, a perzsák királya, és Mitredát kincstáros kezére bízta, aki megszámolva átadta azokat Sésbaccarnak, Júda fejedelmének.
9 Ez volt a számuk: harminc aranytál, ezer ezüsttál, huszonkilenc kés,
10 harminc aranykehely, négyszáztíz másodrendű ezüstkehely és ezer más edény.
11 Az összes arany- és ezüstedény száma ötezer-négyszáz. Ezt mind magával vitte Sésbaccar, amikor a foglyok elmentek Babilóniából Jeruzsálembe.