1 Énekek éneke, amely Salamoné.

2 Csókoljon meg engem szája csókjaival! A te szerelmed jobb a bornál.

3 Drága olajodnak jó az illata; neved, mint a kiöntött, drága olaj, ezért szeretnek téged a leányok.

4 Vígy magaddal engem, hadd fussunk! Bevitt engem a király szobáiba. Örvendezzünk és vigadjunk benned, emlegetjük szerelmedet, mely jobb a bornál, méltán szeretnek téged.

5 Jeruzsálem leányai! Fekete vagyok, de szép, mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.

6 Ne nézzétek, hogy fekete vagyok, mert a nap sütött engem. Anyám fiai megharagudtak rám, a szőlők őrzőjévé tettek engem, nem a magam szőlőjét őriztem.

7 Mondd meg nekem te, akit lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben? Hogy ne kelljen elfátyoloznom magam társaid nyájainál.

8 Ha nem tudod, ó, asszonyok legszebbike, eredj a nyáj nyomába, és őrizd kecskéidet a pásztorok sátrai körül!

9 A fáraó szekereibe fogott paripákhoz hasonlítalak téged, mátkám.

10 Szép az arcod a láncocskákkal a halántékodon, nyakad a gyöngysorokkal.

11 Aranyláncokat készítünk neked ezüstgyöngyökkel.

12 Mikor a király az asztalánál ül, jó nárdusillat árad rólam.

13 Olyan nekem szerelmesem, mint egy köteg mirha, mely kebleim között nyugszik.

14 Mint Engedi szőlőiben a ciprusfürt, olyan nekem a szerelmesem.

15 Mily szép vagy, mátkám, mily szép vagy, szemeid olyanok, mint a galambok!

16 Íme, te is szép vagy, szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi ágyunk zöldellő.

17 Házunk gerendái cédrusfák, mennyezete pedig ciprusfából van.