1
[Dávid zsoltára, amikor fia, Absolon elől menekült.] (2) URam, hogy megsokasodtak ellenségeim! Sokan vannak, akik rám támadnak!
2
(3) Sokan mondják lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél. [Szela]
3
(4) De te, ó, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölmagasztalod a fejem.
4
(5) Fennszóval kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat engem szent hegyéről. [Szela]
5
(6) Lefekszem és elalszom, majd fölébredek, mert az ÚR támogat engem.
6
(7) Nem félek sokezernyi néptől sem, amely ellenségesen körülvett engem.
7
(8) Kelj föl, URam, szabadíts meg, Istenem! Mert te vered arcul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetöröd.
8
(9) Az ÚRé a szabadítás. Legyen áldásod népeden!