---

¹ Első könyvemben mindazokat a dolgokat leírtam, Teofilusz, amelyeket Jézus kezdett cselekedni és tanítani
² addig a napig, amelyen felvitetett, miután parancsolatokat adott a Szentlélek által a választott apostoloknak,
³ akiknek szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él: negyven napon át megjelent nekik, és az Isten országára tartozó dolgokról beszélt velük.
⁴ Amikor együtt volt velük, meghagyta nekik, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét, amelyről azt mondta: Hallottátok tőlem,
⁵ hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban nemsokára Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.
⁶ Amikor így együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nemde ebben az időben állítod helyre a királyságot Izráelnek?
⁷ Mire ő azt válaszolta: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.
⁸ De erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig.
⁹ Amikor ezeket mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt szemük elől.
¹⁰ Amint távozásakor merően az eget nézték, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában,
¹¹ akik így szóltak hozzájuk: Galileai férfiak, miért álltok itt az eget nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, ugyanígy fog visszajönni, ahogyan felmenni láttátok őt a mennybe.
¹² Akkor az Olajfák hegyéről – amely egy szombatnapi járóföldre van Jeruzsálemtől – visszatértek Jeruzsálembe.
¹³ Amikor megérkeztek, felmentek a felső szobába, ahol megszálltak: Péter és Jakab, János és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia és Simon, a zélóta és Júdás, Jakab fia.
¹⁴ Ezek mindnyájan egy szívvellélekkel, kitartóan imádkoztak az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.
¹⁵ És azokban a napokban a testvérek körében (mintegy százhúsz főnyi sokaság volt ott együtt) Péter felállt, és azt mondta:
¹⁶ Atyámfiai, férfiak, be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet megjövendölt a Szentlélek Dávid szája által Júdás felől, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust.
¹⁷ Közénk tartozott, és részese volt ennek a szolgálatnak.
¹⁸ Ő ugyan mezőt szerzett hamisságának béréből, de fejjel lezuhanva középen széthasadt, és minden belső része kifordult.
¹⁹ Ez tudomására jutott minden Jeruzsálemben lakónak, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek.
²⁰ Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen lakóhelye pusztává, és ne lakjék abban senki, tisztségét pedig más vegye át.
²¹ Szükséges tehát, hogy egyvalaki azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak mindenkor, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt
²² János keresztségétől kezdve addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk, feltámadásának tanúja legyen velünk együtt.
²³ Ekkor kijelöltek kettőt: Józsefet, akit Barsabbásnak hívtak, és mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást.
²⁴ Majd imádságban ezt mondták: Te, Uram, aki mindenkinek ismered a szívét, mutasd meg, hogy e kettő közül kit választottál,
²⁵ hogy átvegye e szolgálatnak és apostolságnak a helyét, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.
²⁶ Akkor sorsot vetettek, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.