1 [Dávid zsoltára.] Az ÚRé a föld s annak teljessége, a földkerekség s annak lakói.

2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken és erősítette meg a folyókon.

3 Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén?

4 Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik csalárdságra.

5 Áldást nyer ő az ÚRtól és igazságot szabadító Istenétől.

6 Ilyen az őt keresők nemzedéke, akik Jákób Istenének arcát keresik. [Szela]

7 Ti kapuk, emeljétek föl fejeteket, és emelkedjetek föl, ti örökkévaló ajtók! Hadd menjen be a dicsőség királya!

8 Ki a dicsőség királya? Az erős és hatalmas ÚR, a hatalmasan hadakozó ÚR.

9 Ti kapuk, emeljétek föl fejeteket, és emelkedjetek föl, ti örökkévaló ajtók! Hadd menjen be a dicsőség királya!

10 Ki a dicsőség királya? A seregek URa, ő a dicsőség királya.