1 [Dávidé.] Világosságom és üdvösségem az ÚR, kitől féljek? Életem erőssége az ÚR, kitől remegjek?

2 Ha gonoszok jönnek ellenem, szorongatóim és ellenségeim, hogy felfalják testemet, ők botlanak meg és hullanak el.

3 Ha egy sereg fog is körül, nem fél a szívem. Habár háborúság tör rám, én mégis bízom.

4 Egyet kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam életem minden napján; hogy nézhessem az ÚR szépségét, és gyönyörködhessem templomában.

5 Bizony, elrejt engem hajlékában a veszedelem napján, betakar sátra rejtekében, sziklára emel föl engem.

6 Most is fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülöttem vannak; ezért örömmel áldozom sátrában, énekkel zengedezem az ÚRnak.

7 Halld meg, URam, hangomat, hívlak! Irgalmazz nekem, és hallgass meg engem!

8 Szívemben hallom, hogy azt mondod: Az én arcomat keressétek! A te arcodat keresem, ó, URam!

9 Ne rejtsd el előlem arcodat, ne utasítsd el szolgádat haraggal! Te vagy segítőm, ne taszíts el, ne hagyj el engem, szabadító Istenem!

10 Ha apám és anyám elhagynának is, az ÚR magához vesz engem.

11 Taníts meg engem a te utadra, ó, URam! Vezérelj engem egyenes ösvényen az üldözőim miatt.

12 Ne adj át szorongatóim kívánságának, mert hamis tanúk támadtak rám, és erőszakot lihegnek.

13 De én hiszem, hogy meglátom az ÚR jóságát az élők földjén.

14 Várjad az URat, légy erős, bátorodjék a szíved, és várjad az URat!