Zsoltárok könyve 140
140
[A karmesternek: Dávid zsoltára.] (2) Szabadíts meg, URam, a gonosz emberektől, védj meg engem az erőszakos férfiaktól,
2
(3) akik gonoszt gondolnak szívükben, és mindennap háborúságot keltenek.
3
(4) Nyelvüket élesítik, mint a kígyó, vipera mérge van ajkukon. [Szela]
4
(5) Ments meg, URam, a gonoszok kezétől, védj meg engem az erőszakos férfiaktól, akik jártomban el akarnak buktatni.
5
(6) Tőrt vetettek nekem titokban a kevélyek, köteleket és hálót terítettek ösvényem szélére, csapdát állítottak nekem! [Szela]
6
(7) Azt mondtam az ÚRnak: Te vagy Istenem! Hallgasd meg, URam, könyörgésem hangját!
7
(8) Én URam Istenem, erős szabadítóm, te oltalmazod fejemet a háborúság napján!
8
(9) Ne add meg, URam, amit a gonosz kíván, rossz szándékát ne hagyd beteljesülni, mert fölfuvalkodik! [Szela]
9
(10) A körülöttem ólálkodók fejét borítsa el saját ajkuk átka.
10
(11) Hulljon rájuk izzó parázs; vesd őket tűzbe és verembe, hogy föl ne kelhessenek!
11
(12) A rágalmazó ne maradjon meg a földön, a zsarnok embert üldözze a veszedelem, amíg össze nem esik.
12
(13) Tudom, hogy az ÚR fölkarolja a szegények ügyét, a nyomorultak jogát.
13
(14) Csak az igazak magasztalják nevedet, és az igazságosak lakhatnak színed előtt!