1 [Ászáf zsoltára.] Istenem! Pogányok hatoltak be örökségedbe, megfertőzték szent templomodat, Jeruzsálemet romhalmazzá tették.

2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, kegyeseid húsát a föld vadjainak.

3 Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, mint a vizet, és nem volt, aki eltemette volna őket.

4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körülöttünk lakóknak.

5 Meddig haragszol még, URam, szüntelen? Meddig lángol féltő szerelmed, mint a tűz?

6 Öntsd ki haragodat a pogányokra, akik nem ismernek téged, és az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet!

7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.

8 Ne emlékezzél meg elődeink vétkéről a mi rovásunkra, siess elénk irgalmasságoddal, mert nagyon megnyomorodtunk!

9 Neved dicsőségéért segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, ments meg minket, és bocsásd meg vétkeinket nevedért!

10 Miért mondják a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvaló előttünk, hogy szemünk láttára bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért!

11 Jusson eléd a foglyok sóhajtozása, tartsd meg a halálra szántakat karod hatalmával!

12 Fizess meg hétszeresen szomszédainknak a gyalázatért, amellyel téged illettek, Uram!

13 Mi pedig, a te néped és legelőd nyája, hálát adunk neked mindörökké, s nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicséretedet!