1
[Ének fölmenetelkor.] Hozzád emelem szememet, ó, te egekben lakozó!
2
Íme, miként a szolgák szeme uruknak kezére néz, miként a szolgálólány szeme asszonya kezére, úgy néz szemünk Istenünkre, az ÚRra, mígnem megkönyörül rajtunk!
3
Könyörülj rajtunk, URam, könyörülj rajtunk, mert nagyon elteltünk gyalázattal!
4
Nagyon eltelt a lelkünk az elbizakodottak csúfolódásával és a kevélyek gyalázkodásával.