---

¹ [Dávidé.] Hozzád kiáltok, URam, kősziklám. Ne fordulj el szótlanul tőlem, mert ha néma maradsz, hasonló leszek a sírba szállókhoz.
² Halld meg esedezésem hangját, amikor hozzád kiáltok, és amikor fölemelem kezemet szentséged lakhelye felé.
³ Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, akik békességgel szólnak felebarátaikhoz, szívükben pedig gonoszság van.
⁴ Fizess meg nekik cselekedeteik és gonosz szándékuk szerint. Kezük munkája szerint fizess meg nekik. Add meg nekik, amit érdemelnek!
⁵ Mivel nem figyelnek az ÚR cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja és nem építi fel őket.
⁶ Áldott az ÚR, mert meghallgatta könyörgésem szavát!
⁷ Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Megsegített, ezért örvend a szívem, és hálát adok neki énekemmel.
⁸ Népének erőssége az ÚR, és fölkentjének megtartó ereje.
⁹ Segítsd meg népedet, és áldd meg örökségedet, legeltesd és magasztald fel őt mindörökké!