1
[A karmesternek: mély hangra. Dávid zsoltára.] (2) Segíts, URam, mert elfogyott a kegyes, eltűntek a hívek az emberek fiai közül!
2
(3) Hamisan szól egyik a másikhoz, hízelgő ajakkal, kétszínűen beszélnek.
3
(4) Irtson ki az ÚR minden hízelgő ajkat, minden nyelvet, amely nagyokat mond.
4
(5) Mert azt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkunk velünk van: ki lehetne úrrá rajtunk?
5
(6) A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt bizony fölkelek – így szól az ÚR –, védelmembe veszem azt, aki arra vágyik.
6
(7) Az ÚR szavai tiszta beszédek, mint a földbe vájt kohóban megolvasztott ezüst, amelyet hétszer tisztítanak.
7
(8) URam, tarts meg minket, és őrizz meg minket e nemzedéktől fogva mindenkor,
8
(9) még ha gonoszok járnak is körös-körül, és az alávalóságot fölmagasztalják az emberek között!