---

¹ [Mózesnek, Isten emberének imádsága.] Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
² Mielőtt hegyek lettek, mielőtt a föld és a világ formáltatott, öröktől fogva mindörökké vagy te, Istenem.
³ A halandót visszatéríted a porba, és azt mondod: Térjetek vissza, embernek fiai!
⁴ Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt; és mint egy őrjárásnyi idő éjjel.
⁵ Elragadod őket, olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, amely reggel sarjad.
⁶ Reggel virágzik és sarjad, estére elhervad és megszárad.
⁷ Bizony megemészt minket haragod, és megrettenünk fölindulásod miatt.
⁸ Magad elé vetetted álnokságainkat; titkos bűneinket arcod világa elé.
⁹ Bizony elmúlik minden napunk fölindulásod miatt; tovatűnnek éveink, mint egy sóhaj.
¹⁰ Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük fáradság és keserűség, amely gyorsan elszáll, mintha repülnénk.
¹¹ Ki mérheti föl haragod erejét és félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
¹² Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
¹³ Térj vissza, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!
¹⁴ Jó reggel elégíts meg minket kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden napon.
¹⁵ Örvendeztess meg bennünket nyomorúságunk napjaihoz mérten, azokhoz az esztendőkhöz mérten, amelyekben gonoszt láttunk.
¹⁶ Hadd látszódjék meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon.
¹⁷ Legyen mirajtunk Istenünknek, az Úrnak jóindulata, és kezünk munkáját tedd maradandóvá; kezünk munkáját tedd maradandóvá!