---

¹ [Dávidé.] Áldott az ÚR, az én kőváram, aki hadakozásra tanítja kezemet, és viadalra ujjaimat.
² Jótevőm és mentsváram, oltalmazóm és szabadítóm. Pajzsom ő, akihez menekülök, ő rendeli alám népemet.
³ URam! Micsoda az ember, hogy figyelemre méltatod, és az ember fia, hogy gondod van rá?
⁴ Olyan az ember, mint a lehelet: napjai olyanok, mint az átfutó árnyék.
⁵ URam, hajlítsd le egedet, és szállj alá, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
⁶ Lövellj villámokat, és szórd szét azokat. Bocsásd ki nyilaidat, hadd szökelljenek.
⁷ Nyújtsd le kezedet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegenek kezéből,
⁸ akiknek szája hazugságot beszél, s jobb kezük a hamisság jobbja.
⁹ Istenem! Új éneket éneklek neked, tízhúrú hangszerrel zengedezek neked,
¹⁰ aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardtól.
¹¹ Ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, akiknek szája hazugságot beszél, s jobb kezük a hamisság jobbja.
¹² Fiaink olyanok legyenek, mint a palánták, nagyra nőjenek ifjúkorukban; leányaink pedig olyanok legyenek, mint a paloták faragott oszlopai.
¹³ Legyenek tele tárházaink, ontsák bőven a javakat. Juhaink szaporodjanak százszorosan, ezerszeresen a legelőinken.
¹⁴ Marháink legyenek megrakodva; se betörés, se kirohanás, se kiáltozás ne legyen utcáinkon.
¹⁵ Boldog nép az, amelynek így van a dolga; boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene.