1
[Zsoltár, ének szombatnapra.] (2) Jó dolog dicsérni az URat és éneket mondani nevednek, ó, Felséges!
2
(3) Hirdetni jó reggel kegyelmedet és hűségedet éjjelente
3
(4) tízhúrú hangszerrel és lanttal, hárfazengéssel.
4
(5) Mert megvidámítottál cselekedeteddel, URam, kezed műveiben örvendezem.
5
(6) Mily nagyok az alkotásaid, URam, igen mélységesek a gondolataid!
6
(7) A balga ember nem ismeri és a bolond nem érti meg ezt.
7
(8) Ha úgy sarjadnak is a gonoszok, mint a fű, és az álnokságot cselekvők mind virágoznak, végül mégis elpusztulnak.
8
(9) De te, URam, magasságos vagy örökké!
9
(10) Mert íme, ellenségeid, URam, ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a gonosztevők!
10
(11) De az én szarvamat erőssé teszed, mint a bivalyét; friss olajjal öntözöl meg.
11
(12) Szememet ellenségeimen legeltetem, fülem az ellenem támadó gonosztevőkön mulat.
12
(13) Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekszik, mint a cédrus a Libánonon.
13
(14) Az ÚR házában vannak elültetve, Istenünk udvaraiban virulnak.
14
(15) Még vén korukban is teremnek, dúsak lesznek, és zöldellni fognak.
15
(16) Hirdetik, hogy igazságos az ÚR, az én kősziklám, és nincs benne hamisság!