1
A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára.
2
Segíts, Ur am, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül.
3
Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.
4
Irtson ki az Úr minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!
5
Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?
6
Most már fölkelek – mondja az Úr – a szegények elnyomása, az elesettek sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.
7
Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek.
8
Ur am, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor,
9
még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.