1
            Dávid zsoltára. Az Úr é a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.
                            
                
                        
                    2
            Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon.
                            
                
                        
                    3
            Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén?
                            
                
                        
                    4
            Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.
                            
                
                        
                    5
            Áldást nyer az ilyen az Úr tól, igazságot a szabadító Istentől.
                            
                
                        
                    6
            Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.)
                            
                
                        
                    7
            Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
                            
                
                        
                    8
            Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.
                            
                
                        
                    9
            Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emeljétek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
                            
                
                        
                    10
            Ki az a dicső király? A Seregek Ur a, ő a dicső király! (Szela.)