---

¹ [Ászáf tanítása.] Népem, figyelj tanításomra, fordítsátok fületeket szám beszédeihez!
² Példabeszédre nyitom számat, rejtett dolgokat szólok a régi időből.
³ Amiket hallottunk és tudunk, amiket atyáink beszéltek el nekünk,
⁴ nem titkoljuk fiaink elől, a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az ÚR dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett.
⁵ Mert bizonyságot állított Jákób elé, és törvényt rendelt Izráelben, és megparancsolta atyáinknak, hogy tanítsák meg rájuk fiaikat.
⁶ Tudja meg azokat a jövő nemzedék, a születendő fiak, és fölnövekedve beszéljék el az ő fiaiknak,
⁷ hogy Istenbe vessék reménységüket, ne felejtkezzenek el Isten dolgairól, és tartsák meg parancsolatait.
⁸ Hogy ne legyenek olyanok, mint atyáik: makacs és lázadó nemzedék. Olyan nemzedék, amelynek nem volt szilárd a szíve, és lelke sem volt hű Isten iránt.
⁹ Mint Efraim fiai, a fegyveres íjászok, akik meghátráltak az ütközet napján.
¹⁰ Nem őrizték meg Isten szövetségét, és nem akartak törvénye szerint járni.
¹¹ Sőt elfelejtkeztek tetteiről, csodáiról, amelyeket mutatott nekik.
¹² Atyáik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején.
¹³ Kettéválasztotta a tengert, és átvitte őket, a vizeket pedig falként állította föl.
¹⁴ Nappal felhő által vezette őket, egész éjen át pedig tűz fényével.
¹⁵ Sziklákat hasított meg a pusztában, és bőven adott inniuk a mélységes vizekből.
¹⁶ Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára öntötte vizüket.
¹⁷ Mégis folyton vétkeztek ellene, és lázadoztak a Felséges ellen a pusztában.
¹⁸ Megkísértették Istent a szívükben: kívánságuk szerinti ennivalót kértek.
¹⁹ Így szóltak Isten ellen: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
²⁰ Íme, megütötte a kősziklát, és víz ömlött, és patakok áradtak; de vajon tud-e kenyeret is adni és húsról gondoskodni népe számára?
²¹ Meghallotta ezt az ÚR, és megharagudott; tűz gyulladt föl Jákób ellen, és haragra gerjedt Izráel ellen,
²² mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében.
²³ Akkor parancsolt a felhőknek odafönn, és megnyitotta az ég kapuit.
²⁴ Mannát hullatott rájuk eledelül, és mennyei gabonát adott nekik.
²⁵ Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel küldött nekik eleséget.
²⁶ Megindította a keleti szelet az egekben, és elhozta erejével a déli szelet.
²⁷ Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövenye.
²⁸ Táboruk közepén hullatta le őket, a sátraik körül.
²⁹ Ettek, és igen megelégedtek, amit kívántak, azt hozott nekik.
³⁰ Mégsem hagytak föl kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel.
³¹ Ezért fölgerjedt ellenük Isten haragja, sokakat megölt nagyjaik közül, és levágta Izráel ifjait.
³² Mindezek ellenére újból vétkeztek, és nem hittek csodáinak.
³³ Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
³⁴ Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek, és Istent keresték.
³⁵ Eszükbe jutott, hogy Isten a kősziklájuk, és a felséges Isten a megváltójuk.
³⁶ És szájukkal hízelegtek, de nyelvükkel hazudoztak neki.
³⁷ Szívük nem volt állhatatos iránta, és nem voltak hűségesek szövetségéhez.
³⁸ Pedig ő irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem engedi fölgerjedni indulatát.
³⁹ Megemlékezik arról, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, amely nem tér vissza.
⁴⁰ Hányszor lázongtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a kietlenben!
⁴¹ Újra és újra kísértették Istent, ingerelték Izráel szentjét.
⁴² Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem arról a napról, amelyen megváltotta őket a nyomorgatótól,
⁴³ amikor jeleket tett Egyiptomban és csodákat Cóan mezején.
⁴⁴ Vérré változtatta folyóikat, nem ihattak patakjaikból.
⁴⁵ Bogarakat bocsátott rájuk, amelyek emésztették őket, és békákat, amelyek pusztították őket.
⁴⁶ Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskának.
⁴⁷ Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat ónos esővel.
⁴⁸ Odavetette marháikat a jégesőnek, jószágukat pedig a mennyköveknek.
⁴⁹ Rájuk bocsátotta haragja tüzét, mérgét, búsulását és a szorongattatást: a gonosz angyalok seregét.
⁵⁰ Utat tört haragjának, és nem óvta meg lelküket a haláltól, életüket döghalálnak vetette.
⁵¹ Megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő zsengéjét Hám sátraiban.
⁵² Elindította népét, mint juhokat, és vezette, mint nyájat a pusztában.
⁵³ Biztonságban vezette őket, és nem féltek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
⁵⁴ Bevitte őket szent határába, arra a hegyre, amelyet jobbjával szerzett.
⁵⁵ Népeket űzött ki előlük, elosztotta nekik az örökséget sorsvetéssel, és letelepítette sátraikban Izráel törzseit.
⁵⁶ De ők megkísértették a magasságos Istent, lázongtak ellene, és nem őrizték meg intelmeit.
⁵⁷ Elfordultak, és hűtlenek lettek, mint atyáik, átfordultak, mint a csalfa íj.
⁵⁸ Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
⁵⁹ Mikor Isten meghallotta ezt, fölgerjedt, és nagyon megutálta Izráelt.
⁶⁰ Elvetette magától silói hajlékát, a sátrat, amelyben az emberek között lakott.
⁶¹ Sőt fogságra adta erejét, ékességét pedig ellenség kezébe.
⁶² Népét a fegyvernek szolgáltatta ki, fölgerjedt öröksége ellen.
⁶³ Ifjait tűz emésztette meg, és szűzei nászdal nélkül maradtak.
⁶⁴ Papjai fegyver által hullottak el, és özvegyei nem sirathattak.
⁶⁵ Akkor, mint aki addig aludt, fölserkent az Úr, mint egy bortól vigadozó hős,
⁶⁶ és visszaverte ellenségeit, és örök gyalázatot hozott rájuk.
⁶⁷ De megutálta József sátrát, és nem választotta Efraim törzsét,
⁶⁸ hanem Júda törzsét választotta, Sion hegyét, amelyet szeret.
⁶⁹ Fölépítette szent helyét, mint egy magaslatot, mint a földet, melynek örök alapot vetett.
⁷⁰ Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és elhozta a juhok aklaiból.
⁷¹ A szoptatós juhok mellől hozta el, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét és Izráelt, az ő örökségét.
⁷² És szívének tökéletessége szerint legeltette őket, és bölcs kezével vezette őket.