1[Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús beszéde miatt énekelt az ÚRnak.](2) URam, Istenem, te vagy menedékem, szabadíts meg engem minden üldözőmtől, és ments meg engem,
2(3) hogy szét ne tépjék lelkemet, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak, ha nincsen szabadító.
3(4) URam, Istenem, ha ilyet cselekedtem, ha álnokság van a kezemben,
4(5) ha gonosszal fizettem a jóakarómnak, és tönkretettem azt, aki ok nélkül ellenségem volt,
5(6) akkor ellenség üldözze lelkemet, érjen utol, és tiporja földre életemet, sújtsa porba dicsőségemet. [Szela]
6(7) Kelj föl, URam, haragodban, emelkedjél föl ellenségeim dühe ellen! Kelj föl érettem te magad, és ítélj úgy, amint elhatároztad!
7(8) Népek sokasága vegyen körül, és térj vissza fölöttük a magasságba.
8(9) Az ÚR ítéli meg a népeket. Ítélj meg engem, URam, igazságom és ártatlanságom szerint!
9(10) Szűnjék meg a gonoszok gazsága, és erősítsd meg az igazat, te, aki a szíveket és veséket vizsgálod, igazságos Isten!
10(11) Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.
11(12) Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap haragudhat.
12(13) Ha nem tér meg a gonosz, kardját élesíti, megfeszíti íját, és célra tart.
13(14) Halálos fegyvert fordít felé, és megtüzesíti nyilait.
14(15) Íme, ha vajúdik benne a gonoszság, viszályt fogan, és hazugságot szül.
15(16) Vermet ás, és mélyre vájja azt; de maga esik a verembe, amelyet készített.
16(17) Visszafordul fejére mindaz, amit elkövetett, és visszaszáll fejére erőszakossága.
17(18) Dicsérem az URat igazságáért, és dicsőítő éneket zengek a felséges ÚR nevének.