---

¹ Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó; mert kegyelme örökkévaló!
² Ki beszélhetné el az ÚR nagy tetteit, és ki hirdethetné minden dicséretét?
³ Boldog, aki megtartja a törvényt, és igazat cselekszik minden időben.
⁴ Emlékezzél rám, URam, népedhez való jóságod szerint. Látogass meg minket szabadításoddal!
⁵ Hadd láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és hadd örvendezhessem néped örömének, dicsérhesselek örökségeddel!
⁶ Vétkeztünk atyáinkkal együtt, bűnt, gonoszságot cselekedtünk.
⁷ Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem emlékeztek meg kegyelmed nagyságáról, hanem dacosak voltak a tengernél, a Vörös-tengernél.
⁸ De az ÚR megsegítette őket az ő nevéért, hogy megismertesse velük erejét.
⁹ Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, és úgy vitte át őket a mélységeken, mint egy síkságon.
¹⁰ Kiszabadította őket gyűlölőik kezéből, kimentette őket az ellenség kezéből.
¹¹ Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg közülük.
¹² Akkor hittek beszédeinek, és énekelték dicséretét.
¹³ De hamar elfelejtették cselekedeteit, és nem igényelték tanácsát.
¹⁴ Vágyaik epesztették őket a pusztában, és próbára tették Istent a sivatagban.
¹⁵ Megadta nekik, amit kívántak, de csömört támasztott lelkükben.
¹⁶ És irigykedni kezdtek Mózesre a táborban és Áronra, az ÚR szentjére.
¹⁷ Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, és befedte Abirám seregét.
¹⁸ Tűz gyulladt seregükben, láng égette el a gonoszokat.
¹⁹ Borjút készítettek a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
²⁰ Fölcserélték dicsőségét az ökör képével, amely füvet eszik.
²¹ Elfeledkeztek szabadító Istenükről, aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban,
²² csodákat Hám országában, félelmetes dolgokat a Vörös-tenger mellett.
²³ Azt gondolta, hogy kipusztítja őket, de választottja, Mózes elébe állt a hasadékba, hogy elfordítsa haragját, és el ne veszítse őket.
²⁴ Becsmérelték a kívánatos földet, nem hittek ígéretének.
²⁵ Morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az ÚR szavára.
²⁶ Ezért rájuk emelte kezét, hogy lesújtson rájuk a pusztában,
²⁷ és hogy a népek közé dobja utódaikat, és szétszórja őket országaikban.
²⁸ Majd csatlakoztak a Baal-Peórhoz, és ettek a holtaknak fölajánlott áldozatokból.
²⁹ Fölingerelték cselekedeteikkel az URat, ezért csapás zúdult rájuk.
³⁰ Ekkor felállt Fineás és ítélkezett, a csapásnak pedig vége lett.
³¹ Ez igazságul tulajdoníttatott neki nemzedékről nemzedékre mindörökké.
³² Meríbá vizeinél is megharagították, és Mózesnek is baja támadt miattuk,
³³ mert megkeserítették lelkét, és meggondolatlanul szólt ajkával.
³⁴ Nem irtották ki a népeket sem, ahogy az ÚR utasította őket.
³⁵ Sőt összeelegyedtek a népekkel, és eltanulták cselekedeteiket.
³⁶ Bálványaikat tisztelték, és azok csapdává lettek számukra.
³⁷ Föláldozták fiaikat és leányaikat a démonoknak.
³⁸ Ártatlan vért ontottak: fiaik és leányaik vérét, akiket Kánaán bálványainak áldoztak, és a vérontással megszentségtelenítették a földet.
³⁹ Tisztátalanokká lettek cselekedeteikben és paráznákká tetteikben.
⁴⁰ Ezért haragra gyúlt az ÚR népe ellen, és megutálta örökségét.
⁴¹ Odaadta őket a népek kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
⁴² Sanyargatták őket ellenségeik, és hatalmuk alatt görnyedtek.
⁴³ Gyakorta megmentette őket, de ők ellenszegültek konokságukkal, és még mélyebbre merültek bűneikbe.
⁴⁴ De rájuk tekintett a nyomorúságban, meghallgatta rimánkodásukat.
⁴⁵ Megemlékezett a velük kötött szövetségről, és nagy kegyelme szerint megszánta őket.
⁴⁶ Könyörületességre indította irántuk mindazokat, akik fogságba vitték őket.
⁴⁷ Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze minket a népek közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsérjük dicsőségedet!
⁴⁸ Áldott legyen az ÚR, Izráel Istene örökkön-örökké, és az egész nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az URat!