1[A karmesternek: „A liliomok” dallamára. Dávid tanító bizonyságtétele,] (2) [amikor a naharaimi és a cóbai arámokkal harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és megverte az edómiakat, tizenkétezer embert a Sós-völgyben.] (3) Istenem, elvetettél minket, elszélesztettél minket. Megharagudtál ránk, de állíts helyre minket!
2(4) Megrendítetted az országot, szétszakítottad. Gyógyítsd be romlásait, mert megingott.
3(5) Nehéz dolgokat láttattál népeddel; bódító borral itattál minket.
4(6) De zászlót adtál a téged félőknek, hogy megmenekülhessenek az íj elől. [Szela]
5(7) Segíts jobboddal, és hallgass meg minket, hogy megszabaduljanak kedveltjeid!
6(8) Szent helyén azt mondta Isten: Örvendezve osztom ki Sikemet, és mérem ki Szukkót völgyét.
7(9) Enyém Gileád, és enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda pedig az uralkodói pálcám.
8(10) Móáb a mosdómedencém, Edómra teszem rá sarumat, nekem örül Filisztea!
9(11) Ki vezet engem az erős városba? Ki kísér el Edómig?
10(12) Csak nem te magad, Istenem, bár megvetettél minket, s nem vonultál ki seregeinkkel?
11(13) Segíts meg minket nyomorgatóink ellen, mert az emberi segítség hiábavaló.
12(14) Istennel győzelmet aratunk, és ő tapossa el ellenségeinket.