---

¹ URam, miért állsz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
² A gonoszok kevélyen üldözik a szegényt; essenek saját cselük csapdájába, amelyet koholtak.
³ Dicsekszik lelke kívánságával a gonosz, áldja a fösvényt, és átkot mond az ÚRra.
⁴ Gőgös megvetéssel nem keresi: Nincs Isten – ez minden gondolata.
⁵ Útjai mindig szerencsések, távolinak tűnnek neki ítéleteid, minden ellenségét lekicsinyli.
⁶ Azt mondja szívében: Semmi sem rendít meg, soha nem jutok bajba.
⁷ Szája tele átkozódással, csalárdsággal és erőszakkal; nyelve alatt hamisság és álnokság van.
⁸ Utcák zugában lapul, titkon megöli az ártatlant, szeme a gyámoltalant lesi.
⁹ Leselkedik rejtekhelyén, leselkedik, mint az oroszlán a fedezékben, hogy elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja.
¹⁰ Összetöri, letiporja a gyámoltalanokat, akik elesnek erejétől.
¹¹ Azt mondja szívében: Elfelejtett az Isten, elrejtette arcát, nem is lát meg soha!
¹² Kelj föl, ÚR Isten, emeld föl kezedet, ne feledkezz el a szegényekről!
¹³ Miért vetheti meg Istent a gonosz? Miért mondhatja szívében: Nem lesz számonkérés?
¹⁴ Pedig te látod a bajt, és észreveszed a fájdalmat, hogy kézbe vedd. Rád hagyja magát a gyámoltalan, az árvának is te vagy segítsége.
¹⁵ Törd össze a gonosz karját, és kérd számon a bűnösön gonoszságát, egy se maradjon!
¹⁶ Király az ÚR mindörökké; a népek kivesznek földjéről.
¹⁷ A szegények kívánságát meghallgatod, ó, URam. Megerősíted szívüket, füled figyel rájuk,
¹⁸ hogy igazságot szolgáltass az árvának és nyomorultnak, hogy földi ember többé ne rettentsen meg másokat.