1
[A karmesternek: Dávid zsoltára.] (2) Hallgasd meg szavamat, Istenem, amikor panaszkodom, az ellenség rettentésétől mentsd meg életemet!
2
(3) Rejts el engem a rosszakarók fondorlata elől, a gonosztevők csődülete elől,
3
(4) akik megélesítik nyelvüket, mint a kardot, és sértő beszédükkel mint nyíllal céloznak,
4
(5) hogy rejtekükből lövöldözzenek a feddhetetlenre; hirtelen meglövik, és nem félnek.
5
(6) Megátalkodottak gonosz szándékukban; titokban megegyeznek, hogy tőrt vetnek, mert így beszélnek: Ki látja meg?!
6
(7) Álnokságokat koholnak, és a koholt tervet végrehajtják. Mert az ember bensője és szíve kikutathatatlan.
7
(8) De Isten meglövi őket, hirtelen nyíl üt sebet rajtuk.
8
(9) Elejti őket, saját nyelvük lesz ellenük; fejét csóválja mindenki, aki csak látja őket.
9
(10) Akkor félelem fog el minden embert, és hirdetni fogják Isten tetteit, megértik cselekedeteit.
10
(11) Örvendeni fog az ÚRban az igaz, és hozzá menekül. És dicséretet mondanak a tiszta szívűek.