1 [Dávid tanítása.] [Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.] (2) Fennszóval hívom az URat, fennszóval könyörgök az ÚRhoz.

2 (3) Kiöntöm előtte panaszomat, elé tárom nyomorúságomat.

3 (4) Amikor elcsügged bennem a lelkem, te ismered ösvényemet. Tőrt vetettek elém az úton, amelyen járok.

4 (5) Tekints jobbra, és lásd meg, hogy senki sincs, aki ismerne. Nincsen számomra menedék, senki sem érdeklődik felőlem.

5 (6) Hozzád kiáltok, URam, és azt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élők földjén.

6 (7) Figyelj esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!

7 (8) Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Az igazak vesznek körül engem, amikor majd jót teszel velem.