---

¹ [Dávid zsoltára.] URam, hallgasd meg könyörgésemet, figyelj imádságomra! Hűséged és igazságod szerint hallgass meg engem.
² Ne szállj perbe szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!
³ Íme, ellenség üldözi lelkemet, földre tiporja életemet. Sötétségbe taszít engem, mint a régen megholtakat.
⁴ Elcsügged bennem a lelkem, megdermed bensőmben a szívem.
⁵ Megemlékezem a régi időkről, végiggondolom minden dolgodat, kezed munkáiról elmélkedem.
⁶ Feléd tárom kezemet, lelkem mint szomjú föld, úgy sóvárog utánad. [Szela]
⁷ Siess, hallgass meg, URam, mert eleped a lelkem! Ne rejtsd el arcodat előlem: ne legyek hasonló a sírba szállókhoz!
⁸ Jó reggel hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nekem, hogy melyik úton járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
⁹ Szabadíts meg ellenségeimtől, URam, hozzád menekülök!
¹⁰ Taníts meg a te akaratodat tenni, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezessen engem sima földön.
¹¹ Eleveníts meg engem, URam, a te nevedért. Hozd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
¹² Kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, akik szorongatják a lelkemet, mert szolgád vagyok én.