1[A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor Saul elől a barlangba menekült.] (2) Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert hozzád menekül a lelkem, és szárnyad árnyékában keresek oltalmat, amíg elvonul a veszedelem.
2(3) A magasságos Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót végez felőlem.
3(4) Segítséget küld a mennyből, és megtart engem, megcsúfolja azt, aki elnyelne engem. [Szela] Isten elküldi kegyelmét és hűségét.
4(5) Oroszlánok között vagyok, tűzokádók között fekszem, akiknek foga lándzsa és nyíl, nyelve pedig éles kard.
5(6) Magasztaljanak téged az egekig, Istenem, az egész földön legyen ott a dicsőséged!
6(7) Hálót vetettek a lábamnak, lelkem meggörnyedt. Vermet ástak nekem, de ők estek bele. [Szela]
7(8) Kész a szívem, Istenem, kész a szívem. Hadd énekeljek és zengedezzek!
8(9) Serkenj föl, dicsőségem, serkenj föl, lant és hárfa, hadd költsem föl a hajnalt!
9(10) Hálát adok neked, Uram, a népek között, és zengedezek neked a nemzetek között.
10(11) Mert az egekig ér a te kegyelmed és a felhőkig a te hűséged.
11(12) Magasztaljanak az egekig, Istenem, az egész földet töltse be dicsőséged!