1A harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor én a foglyok között voltam a Kebár-folyó mellett, megnyíltak az egek, és isteni látomásokat láttam.
2A hónap ötödik napján, Jójákin király fogságba vitelének ötödik esztendejében
3szólt az ÚR beszéde Ezékiel paphoz, Búzi fiához a káldeusok földjén, a Kebár-folyó mellett, és rajta volt ott az ÚR keze.
4Ezt láttam: íme, forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, körülötte fényesség volt, közepéből, a villámlás közepéből pedig mintha izzó érc csillant volna ki.
5Négy élőlény alakja tűnt elő belőle. Így néztek ki: emberi formájuk volt,
6de mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt.
7Lábuk egyenes volt, és a lábfejük olyan, mint a borjú lába, és úgy szikráztak, mint a csillogó réz.
8Szárnyaik alatt emberi kezek voltak a négy oldalukon. Mind a négynek voltak arcai és szárnyai.
9Szárnyaik egymáshoz értek, egyik a másikhoz, nem fordultak meg jártukban, mindegyik előrefelé haladt.
10Arcuk pedig ilyen volt: volt emberi arcuk, továbbá mind a négynek oroszlánarca is volt jobb felől, bikaarca bal felől és sasarca hátul.
11Ilyen volt az arcuk. Felső szárnyaik ki voltak terjesztve. Ez a két szárnya mindegyiknek összeért, egyik a másikkal, kettő pedig a testüket fedte be.
12Mindegyik előrefelé ment. Oda mentek, ahová a lélek akart menni; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak.
13Az élőlények pedig ilyenek voltak: alakjuk, mint az izzó parázs, és az élőlények között mintha fáklyák lettek volna, amelyek lángoltak, s ide-oda cikáztak. A tűz fényes volt, és a tűzből villámlás jött ki.
14Az élőlények úgy haladtak ide-oda, mint a villámok cikázása.
15Amikor ránéztem az élőlényekre, íme, egy-egy kerék volt a földön a lények mellett, mind a négy arcuk felől.
16A kerekek mintha ragyogó drágakövekből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanolyan formája volt, és úgy voltak egybeszerkesztve, hogy egyik kerék a másik kerék közepében látszott.
17Jártukban négy oldaluk felé mentek, és nem fordultak meg járás közben.
18Peremük magas és félelmetes volt, és mind a négynek a pereme körös-körül tele volt rakva szemekkel.
19Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük, és amikor a lények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek.
20Ahová a lélek akart menni, oda mentek (ahova tudniillik a lélek szándékozott menni). A kerekek is fölemelkedtek mellettük, mert az élőlények lelke volt a kerekekben.
21Ha azok mentek, ezek is mentek, és ha azok álltak, ezek is álltak. Ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is mellettük, mert az élőlények lelke volt a kerekekben.
22Az élőlények feje fölött olyasmi volt, mint a mennybolt, amely félelmetesen csillogott, mint a kristály, és ki volt terjesztve felül, a fejük fölött.
23A boltozat alatt a szárnyaik egyenesek voltak, egyik a másikkal összeért. Mindegyiknek volt két másik is, amelyekkel befedték elöl és befedték hátul a testüket.
24Amikor jártak, hallottam a szárnyaik zúgását. Olyan volt, mint a nagy víz zúgása, mint a Mindenható hangja. Hangjuk zúgása olyan volt, mint egy tábor zúgása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat.
25És egy hang hangzott a fejük fölötti boltozatról felülről, mire ők megálltak, és leeresztették szárnyaikat.
26A fejük fölötti boltozaton felül olyasmi látszott, mint valami zafírkő, amelynek trón formája volt, és a trónfélén fölül olyasmi látszott, mint egy emberalak.
27Izzó ércként láttam ragyogni, amelyet mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fölfelé. És derekának alakjától lefelé úgy láttam, mintha tűz volna, és fényesség volt körülötte.
28Olyan volt a fényesség körös-körül, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki beszél.