Zsoltárok könyve 130
130
[Ének fölmenetelkor.] A mélységből kiáltok hozzád, URam!
2
Uram, hallgasd meg szavamat! Figyeljen füled könyörgő szavamra!
3
Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki állhat meg előtted?
4
De nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
5
Várom az URat, várja lelkem, és bízom ígéretében.
6
Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
7
Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
8
Meg is szabadítja Izráelt minden bűnéből.