Zsoltárok könyve 2
2
Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek?
2
Fölkerekednek a föld királyai, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és fölkentje ellen:
3
Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
4
Az egekben lakozó kineveti, az ÚR megcsúfolja őket.
5
Majd így szól haragjában, és megrettenti őket fölindulásában:
6
Én kentem ám fel királyomat szent hegyemen, a Sionon!
7
Törvényként hirdetem, az ÚR mondta nekem: Az én fiam vagy te, ma adtam neked életet.
8
Kérd tőlem, és odaadom neked örökségül a népeket és birtokodul a föld határait.
9
Összetöröd őket vasvesszővel; széjjelzúzod őket, mint egy cserépedényt.
10
Azért, ti királyok, legyetek észnél, és okuljatok, ti földnek bírái!
11
Szolgáljátok az URat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
12
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne vesszetek az úton, mert hamar fölgerjed haragja. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!