---

¹ Mivel sokan megkísérelték már írásba foglalni azoknak az eseményeknek az elbeszélését, amelyek közöttünk beteljesedtek,
² ahogyan azt ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének,
³ magam is jónak láttam, ki eleitől fogva mindennek szorgalmasan utánajártam, hogy azokat szép rendben leírjam neked, nagyra becsült Teofilusz,
⁴ azért, hogy megismerd azoknak a dolgoknak kétségtelen hitelességét, amelyekre taníttattál.
⁵ Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap Abijá rendjéből, felesége, Erzsébet pedig Áron leányai közül való volt.
⁶ Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek, és megtartották az Úr minden parancsolatát és rendelését.
⁷ De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idős emberek voltak.
⁸ Történt pedig, hogy amikor Zakariás beosztásának sorrendje szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt,
⁹ a papi tisztségben szokásos módon sorsolással rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és füstölőáldozatot mutasson be.
¹⁰ A füstölőáldozat idején a nép sokasága kint imádkozott.
¹¹ Neki pedig megjelent az Úr angyala, a füstölőoltár jobbja felől állva.
¹² Ennek láttára megrettent Zakariás, és félelem vett erőt rajta.
¹³ De az angyal azt mondta neki: Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit Jánosnak fogsz nevezni.
¹⁴ Örömödre és vigasságodra lesz, és születésén sokan fognak örvendezni,
¹⁵ mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel.
¹⁶ Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,
¹⁷ és őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz, és az engedetleneket az igazak bölcsességére térítse, hogy felkészített népet állítson az Úr elé.
¹⁸ Ekkor Zakariás azt kérdezte az angyaltól: Miről tudhatom ezt meg? Mert én már öreg vagyok, és feleségem is előrehaladott korú.
¹⁹ Az angyal pedig így felelt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldettem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.
²⁰ De mivel nem hittél beszédemnek, amely beteljesedik a maga idejében, most azért megnémulsz, és nem szólhatsz mind ama napig, míg ezek meg nem lesznek.
²¹ A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.
²² És amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk. Ebből megértették, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, és néma maradt.
²³ Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.
²⁴ E napok után pedig Erzsébet, az ő felesége fogant méhében, és elrejtőzött öt hónapig, mert ezt mondta:
²⁵ Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor reám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.
²⁶ A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe
²⁷ egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek pedig Mária volt a neve.
²⁸ Bement hozzá az angyal, és azt mondta neki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
²⁹ Ő pedig nagyon zavarba jött e beszéd hallatán, és elgondolkodott, hogy micsoda köszöntés ez.
³⁰ Az angyal azt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Isten előtt.
³¹ És íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akinek a neve Jézus.
³² Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának hívják majd, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának trónját,
³³ és mindörökre uralkodni fog Jákób házán, királyságának soha nem lesz vége.
³⁴ Mária pedig azt mondta az angyalnak: Hogyan lehetséges ez, hiszen én férfit nem ismerek?
³⁵ Az angyal így válaszolt: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékol be téged, azért a születendőt is szentnek hívják, az Isten Fiának.
³⁶ Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant vénségében, és már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek hívtak.
³⁷ Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
³⁸ Ekkor azt mondta Mária: Íme, az Úr szolgálólánya vagyok, történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.
³⁹ Útra kelt azért Mária azokban a napokban, és nagy sietséggel elment a hegyvidékre, Júda egyik városába,
⁴⁰ bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
⁴¹ És történt, hogy amikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repesett a méhében. Erzsébet betelt Szentlélekkel,
⁴² és hangos szóval felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
⁴³ De hogyan lehetséges az, hogy az én Uram anyja eljön hozzám?
⁴⁴ Mert íme, mihelyt a te köszöntésednek szava fülemhez jutott, a magzat örvendezéssel repesni kezdett méhemben.
⁴⁵ Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki.
⁴⁶ Mária pedig ezt mondta: Magasztalja az én szívem az Urat,
⁴⁷ és örvendezik az én lelkem megtartó Istenemben,
⁴⁸ mert rátekintett szolgálóleánya alázatos voltára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
⁴⁹ mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, szent az ő neve!
⁵⁰ Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik őt félik.
⁵¹ Hatalmas dolgot cselekedett karjának ereje által, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
⁵² Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.
⁵³ Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
⁵⁴ Irgalmáról megemlékezve felkarolta szolgáját, Izráelt,
⁵⁵ ahogy megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökké!
⁵⁶ Mária pedig mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért otthonába.
⁵⁷ Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
⁵⁸ És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr milyen nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele.
⁵⁹ A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
⁶⁰ Az anyja viszont azt mondta: Nem, hanem János legyen a neve.
⁶¹ Erre azt mondták neki: De hiszen nincs senki a te rokonságodban, akit így hívnak! –
⁶² és intettek apjának, hogy minek akarja neveztetni.
⁶³ Ő pedig táblát kért, és ezt írta rá: János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak.
⁶⁴ Ekkor azonnal megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, és áldotta Istent.
⁶⁵ A szomszédokat pedig félelem töltötte el, és Júdeának egész hegyvidékén elterjedt ennek a híre.
⁶⁶ Akik hallották, mind szívükre vették, és azt mondták: Vajon mi lesz e gyermekből? Mert nyilván az Úr keze volt vele.
⁶⁷ Apja, Zakariás pedig beteljesedett Szentlélekkel, és így prófétált:
⁶⁸ Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.
⁶⁹ Felemelte nekünk az üdvösség szarvát szolgájának, Dávidnak házában,
⁷⁰ ahogy kijelentette azt szent prófétái szája által, örök időktől fogva,
⁷¹ hogy megszabadít ellenségeinktől és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket,
⁷² hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
⁷³ arról az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,
⁷⁴ hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki
⁷⁵ szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
⁷⁶ Téged pedig, kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívnak majd, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd útjait,
⁷⁷ és az üdvösség ismeretére megtanítsd népét, bűneik bocsánata által,
⁷⁸ a mi Istenünk nagy irgalma szerint, mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból,
⁷⁹ hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa!
⁸⁰ A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában élt mind ama napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izráelben.