---

¹ [A karmesternek: Dávidé.] Az ÚRban bízom. Hogy mondhatjátok lelkemnek: Menekülj a hegyre, mint a madár!
² Mert íme, a gonoszok feszítik már az íjat, ráillesztették nyilukat a húrra, hogy a sötétből az igaz szívűekre lövöldözzenek.
³ Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz?
⁴ Az ÚR ott van szent templomában; az ÚR trónja a mennyben van. Szeme látja, szemöldöke megvizsgálja az emberek fiait.
⁵ Az ÚR megvizsgálja az igazat és a gonoszt, gyűlöli a lelke az álnokság kedvelőjét.
⁶ Hálót hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az osztályrészük!
⁷ Mert az ÚR igaz. Szereti az igazságot, az igazak meglátják az arcát.