1 [A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.] (2) Csak Istenben nyugszik meg lelkem, tőle jön szabadulásom.

2 (3) Csak ő az én kősziklám és szabadítóm; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg teljesen.

3 (4) Meddig támadtok még egy ember ellen, meddig törtök ellene valamennyien, mint megroskadt fal és düledező kerítés ellen?

4 (5) Csak arról tanácskoznak, hogyan vessék le őt méltóságából. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, de szívükben átkoznak. [Szela]

5 (6) Csak Istenben nyugszik meg lelkem, mert tőle van reménységem.

6 (7) Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.

7 (8) Istennél van szabadulásom és dicsőségem; ő az én erős kősziklám, Istennél van menedékem.

8 (9) Bízzatok őbenne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket. Isten a mi menedékünk. [Szela]

9 (10) Bizony hiábavalóak a közemberek fiai, és hazugok a főemberek fiai. Ha egy mérleg serpenyőjébe vetnék őket, mind alábbvalók lennének a semminél.

10 (11) Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott dologgal ne kevélykedjetek. Ha gyarapszik is vagyonotok, ne abban bizakodjatok.

11 (12) Egyszer szólt Isten, és két dolgot hallottam: azt, hogy a hatalom Istené,

12 (13) és tiéd, URam, a kegyelem is. Bizony megfizetsz mindenkinek a cselekedete szerint!