---

¹ [Ének fölmenetelkor.] Emlékezzél meg, URam, Dávid minden nyomorúságáról,
² aki megesküdött az ÚRnak, fogadalmat tett Jákób erős Istenének:
³ Nem megyek be lakósátramba, nem fekszem le hálóhelyemen,
⁴ nem engedek szememnek alvást s pilláimnak szenderülést,
⁵ amíg helyet nem találok az ÚRnak, hajlékot Jákób erős Istenének!
⁶ Íme, hallottuk, hogy Efratában van, rátaláltunk Jaar mezőin.
⁷ Hadd menjünk be hajlékaiba, hadd boruljunk le lába zsámolyához!
⁸ Indulj el, URam, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája!
⁹ Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeseid pedig ujjongjanak!
¹⁰ Szolgádért, Dávidért ne fordulj el fölkentedtől!
¹¹ Megesküdött az ÚR Dávidnak, hogy bizony nem tér el attól: Vér szerinti utódodat ültetem trónodra.
¹² Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre megtanítom őket, akkor az ő fiaik is trónodon ülhetnek mindvégig.
¹³ Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt akarta, hogy lakhelye legyen.
¹⁴ Ez lesz nyugvóhelyem örökre, itt lakozom, mert ezt szeretem.
¹⁵ Gazdagon megáldom eleséggel, szegényeit jóltartom kenyérrel.
¹⁶ Papjait fölruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyesei.
¹⁷ Megnövelem ott Dávid hatalmát, mécsest szerzek fölkentemnek.
¹⁸ Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig korona ragyog.