1Júdás, Jézus Krisztus szolgája, Jakabnak pedig testvére, az elhívottaknak, akiket az Atya Isten szeretett és Jézus Krisztus megtartott:
2Irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen.
3Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak nektek a közös üdvösségről, szükségesnek tartottam buzdítóan írni, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott.
4Mert belopódzott közétek néhány ember, akiknek már régóta meg van írva az ítélete. Istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, és az egyedüli Urat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják.
5Emlékeztetni akarlak titeket – jóllehet egyszer már mindezt megismertétek –, hogy amikor az Úr a népet Egyiptom földjéről kiszabadította, azokat, akik nem hittek, később elpusztította.
6És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartotta.
7Amint Sodoma és Gomora és a körülöttük levő városok is, amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és idegen test után jártak, intő példa gyanánt vannak előttünk, örök tűz büntetését szenvedik.
8Mégis ezekhez hasonlóan ezek az álmodozók a testet beszennyezik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.
9Pedig Mihály főangyal, amikor az ördöggel vitatkozott Mózes teste fölött, nem mert rá káromló ítéletet mondani, hanem azt mondta: Dorgáljon meg téged az Úr!
10Ezek pedig azokat káromolják, amiket nem ismernek, amiket pedig oktalan állatok módjára ösztönösen ismernek, azok által elpusztulnak.
11Jaj nekik, mert a Kain útján indultak el, bérért Bálám tévelygésére adták magukat, és Kóré lázadásával vesztek el.
12Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, szemérmetlenül veletek lakmároznak, hizlalják magukat. Víztelen, szél sodorta fellegek, késő őszi, gyümölcstelen, kétszer kipusztult és tőből kiszaggatott fák,
13tengerek megvadult habjai, saját szégyenüket tajtékozók, tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
14Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól fogva a hetedik volt: Íme, eljött az Úr sok ezer szentjével,
15hogy ítéletet tartson mindenki felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelen tettéért, amelyet elvetemülten elkövetett, és minden durva beszédért, amelyet az istentelen bűnösök ellene szóltak.
16Ezek zúgolódók, panaszkodók, a maguk kívánságai szerint járók, szájuk nagyokat szól, haszonlesésből embereknek hízelegnek.
17Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondtak,
18mert azt mondták, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik istentelen kívánságaik szerint járnak.
19Ezek azok, akik szakadásokat támasztanak, érzékiek, akikben nincs meg a Lélek.
20Ti pedig, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által,
21tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várva a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmát az örök életre.
22Könyörüljetek azokon, akik kételkednek,
23a tűzből kiragadva mentsétek meg őket, másokon pedig félelemmel könyörüljetek, utálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett.
24Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel,
25az egyetlen Istennek, a mi Üdvözítőnknek, a mi Urunk Jézus Krisztus által dicsőség, fenség, erő és hatalom mostantól fogva mindörökké. Ámen.