---

¹ A karmesternek: Dávid tanítókölteménye,
² abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahímelek házába érkezett.
³ Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad!
⁴ Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva.
⁵ A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)
⁶ Szeretsz bántóan beszélni, álnok a nyelved.
⁷ Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)
⁸ Látják ezt az igazak, és félnek, rajta meg nevetni fognak.
⁹ Ez az az ember – mondják –, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és csalárdságban volt erős.
¹⁰ De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.
¹¹ Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.