---

¹ Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A „Betegség” kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye.
² Ur am, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal.
³ Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre!
⁴ Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához.
⁵ A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.
⁶ A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből.
⁷ A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe.
⁸ Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.)
⁹ Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok,
¹⁰ szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, Ur am, mindennap, kitártam feléd kezemet.
¹¹ Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.)
¹² Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?
¹³ Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén?
¹⁴ De én hozzád fohászkodom, Ur am, már reggel hozzád száll imádságom.
¹⁵ Miért taszítasz el engem, Ur am, miért rejted el orcádat előlem?
¹⁶ Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok.
¹⁷ Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek.
¹⁸ Körülvesznek mindennap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem.
¹⁹ Elszakítottad tőlem jó barátaimat, már csak a sötétség ismer engem.