---

¹ A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
² Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.
³ Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.
⁴ Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!
⁵ Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)
⁶ Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
⁷ Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
⁸ Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
⁹ Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)
¹⁰ Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.
¹¹ Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!
¹² Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő;
¹³ nálad van, Uram, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.