---

¹ Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.
² Magasztallak, Ur am, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
³ Ur am, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
⁴ Ur am, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.
⁵ Zengjetek az Úr nak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét!
⁶ Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.
⁷ Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.
⁸ Ur am, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, nagyon megrettentem.
⁹ Ekkor hozzád kiáltottam, Ur am, és így esedeztem az Úrhoz:
¹⁰ Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?
¹¹ Hallgass meg, Ur am, kegyelmesen, légy segítségemre, Ur am!
¹² Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.
¹³ Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Ur am, Istenem!