Zsoltárok könyve 52
52
A karmesternek: Dávid tanítókölteménye,
2
abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahímelek házába érkezett.
3
Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad!
4
Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva.
5
A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)
6
Szeretsz bántóan beszélni, álnok a nyelved.
7
Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)
8
Látják ezt az igazak, és félnek, rajta meg nevetni fognak.
9
Ez az az ember – mondják –, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és csalárdságban volt erős.
10
De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.
11
Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.