---

¹ Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy írásba foglalják a közöttünk beteljesedett eseményeket úgy,
² amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:
³ magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam neked, nagyra becsült Teofilosz,
⁴ hogy meggyőződhess annak a megbízhatóságáról, amire tanítottak.
⁵ Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, Abijjá rendjéből; a felesége, Erzsébet Áron leányai közül való volt.
⁶ Igazak voltak mindketten Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.
⁷ Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idősek voltak.
⁸ Történt pedig egyszer, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatát végezte Isten előtt,
⁹ a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa az illatáldozatot.
¹⁰ Az egész nép pedig kint imádkozott az illatáldozat órájában.
¹¹ Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt az illatáldozati oltár mellett jobb felől.
¹² Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.
¹³ De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.
¹⁴ Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének,
¹⁵ mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel,
¹⁶ Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz,
¹⁷ és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.
¹⁸ Zakariás így szólt az angyalhoz: Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős.
¹⁹ Az angyal pedig így válaszolt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.
²⁰ De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében.
²¹ A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy olyan sokáig marad a templomban.
²² Amikor mégis kijött, nem tudott hozzájuk szólni, és megértették, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.
²³ Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.
²⁴ E napok után fogant felesége, Erzsébet, és öt hónapon át nem mutatkozott. Ezt mondta:
²⁵ Így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor gondja volt arra, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.
²⁶ A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe
²⁷ egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve.
²⁸ És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!
²⁹ Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.
³⁰ Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!
³¹ Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.
³² Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,
³³ ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.
³⁴ Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek?
³⁵ Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.
³⁶ Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,
³⁷ mert Istennek semmi sem lehetetlen.
³⁸ Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.
³⁹ Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.
⁴⁰ Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
⁴¹ Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel,
⁴² és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!
⁴³ Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?
⁴⁴ Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat.
⁴⁵ Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.
⁴⁶ Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat,
⁴⁷ és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben,
⁴⁸ mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
⁴⁹ mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,
⁵⁰ irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
⁵¹ Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
⁵² Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel;
⁵³ éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
⁵⁴ Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,
⁵⁵ amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.
⁵⁶ Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, azután visszatért otthonába.
⁵⁷ Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
⁵⁸ Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek.
⁵⁹ A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
⁶⁰ Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: Nem, hanem János legyen a neve.
⁶¹ De ezt mondták neki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának.
⁶² Ekkor intettek az apjának, hogy milyen nevet akar neki adni.
⁶³ Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak.
⁶⁴ És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.
⁶⁵ Valamennyi szomszédját félelem szállta meg, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.
⁶⁶ Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt.
⁶⁷ Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált:
⁶⁸ Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét.
⁶⁹ Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,
⁷⁰ amint kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva,
⁷¹ hogy megszabadítson ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
⁷² hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
⁷³ arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,
⁷⁴ hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,
⁷⁵ szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
⁷⁶ Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait,
⁷⁷ hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által,
⁷⁸ Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból,
⁷⁹ hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.
⁸⁰ A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt addig a napig, amíg meg nem kezdte küldetését Izráelben.