---

¹ A karmesternek: Dávid zsoltára.
² Várva vártam az Ur at, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
³ Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
⁴ Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Ur at, és bíznak benne.
⁵ Boldog ember az, aki az Úr ba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.
⁶ Ur am, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni.
⁷ Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.
⁸ Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam.
⁹ Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.
¹⁰ Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, Ur am!
¹¹ Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.
¹² Ur am, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!
¹³ Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem.
¹⁴ Légy kegyelmes, Ur am, és ments meg, Ur am, siess segítségemre!
¹⁵ Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek!
¹⁶ Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam!
¹⁷ Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Úr!
¹⁸ Elesett és szegény vagyok, de gondol rám az Úr! Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!