1
A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára.
2
Megkegyelmeztél, Ur am, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát.
3
Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Szela.)
4
Elfojtottad felindulásodat, megfékezted izzó haragodat.
5
Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé!
6
Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?
7
Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek?
8
Mutasd meg, Ur am, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!
9
Hadd halljam meg, mit hirdet az Úr isten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.
10
Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön.
11
Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást.
12
Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből.
13
Az Úr is megad minden jót, földünk is meghozza termését.
14
Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.