---

¹ Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
² Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!
³ A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!
⁴ Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.
⁵ Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű:
⁶ reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.
⁷ Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt hirtelen semmivé leszünk,
⁸ ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
⁹ Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.
¹⁰ Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
¹¹ Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?
¹² Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
¹³ Fordulj hozzánk, Ur am! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!
¹⁴ Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!
¹⁵ Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
¹⁶ Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
¹⁷ Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!