---

¹ Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
² Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
³ Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.
⁴ Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
⁵ Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.
⁶ Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.
⁷ Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.
⁸ Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
⁹ Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.
¹⁰ De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.
¹¹ Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.
¹² De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.