---

¹ A karmesternek: Az Úr szolgájáé, Dávidé.
² A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem,
³ sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.
⁴ Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni.
⁵ Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat.
⁶ Ur am, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig.
⁷ Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Ur am.
⁸ Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
⁹ Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.
¹⁰ Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.
¹¹ Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez!
¹² Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!
¹³ Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.