1 A karmesternek: Az Úr szolgájáé, Dávidé.

2 A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem,

3 sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.

4 Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni.

5 Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat.

6 Ur am, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig.

7 Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Ur am.

8 Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.

9 Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.

10 Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.

11 Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez!

12 Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!

13 Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.