2Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben.
3Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted.
4Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.
5Te vagy királyom, ó, Isten! Parancsodra megszabadul Jákób.
6Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat.
7Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem.
8Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg.